Zongora-mesék folytatás...
Most, hogy újra átgondoltam, honnan is datálódik a zenei "pályafutásom", elemi erővel törtek fel bennem azok az emlékképek, amikor a dohányfüstös Tamás bá belépett az osztályterem ajtaján - talpig farmerben, leült, még jobban összekócolta az amúgy is torzonborz haját - és elindult az óra. Mindig farmerben volt, mindig füstszagú volt és mindig kócos. Az, amire ő képes volt egy osztállyal - az maga volt a csoda. A leggyengébb képességűek, az osztályelsők, mind várták az óráit - ami nem is óra volt inkább, hanem egy játék. Hamar kitalálta, hogy furulya kórust képez a tanulókból, a kevésbé ügyesek alt furulyát, a többiek szopránt, és egy-két gyerek sopraninot kapott és elkezdtünk akkori divatos pop slágereket feldolgozni. Képzeljétek el a "Dont worry be happy" slágert úgy, hogy minden egyes hang meg van furulyával szólaltatva, és egy-két gyermek, a furulyába beledúdolva fújja a slágerdallamot... Furulya kottát nem láttunk soha. Ellenben olyan dallamokat, hosszú és bo...