Mi az a tánc és mozgásterápia?
Egyre többet hallunk mindenféle terápiáról, lassan már nehéz kiigazodni a terápiák útvesztőjében.
Létezik lovas,- táncos,- mozgás,- művészet,- alkotás,- fény,- hang,- stb. féle, és még lehetne folytatni a sort - szinte végtelenségig.
Bár a terápia szó nekem még mindig egy kicsit negatívan cseng - mintha kezelendő betegekként szorulnánk erre rá - mára már ez a hivatalos szakzsargonja minden olyan fejlesztő foglalkozásnak, ahol nemcsak maga az átadott tudás mértéke és mennyisége az adott foglalkozás mércéje, hanem a foglalkozásokon egy saját út is kibontakozik, beindul(hat) egy önfejlesztési folyamat.
Néha elképesztően egyszerű technikákkal olyan utakat járnak be a résztvevők, mely során nem csak a pillanatnyi élmény és valami új megtapasztalása a lényeg, hanem valami, ami már régóta motoszkál bennünk - ám nem figyelünk oda (tudom, hogy sallang, hogy ebben a rohanó világban) magunkra.
Bátorság kell mindenhez, de szerintem nem csak én voltam így ezzel, hogy magunkkal szembesülni, illetve magunkra szánni - akár csak egy-egy órát- a legnehezebb.
Van, kinek nem okoz nehézséget beiratkozni egy foglalkozásra és gyarapodni általa, de vannak visszahúzódóbbak, kiknek szintén hasznos és felemelő lenne az életében egy, vagy egy-egy dolgot olyan önfeledten csinálni, amelyben ugyanúgy megfeledkezünk az időről, mint a gyermekek játék közben.
Aki inkább otthon dolgozná meg magát, annak szívesen adok ehhez is egy kis útravalót (bár szerintem ahány ember-annyi terápia:-)
Ez egy erőpróba volt, melyben magam előtt kellett felelnem, képes vagyok-e arra, amit fejembe vettem?
És sikerült egy éven át, minden nap festenem egy képet.
Az, hogy ez a folyamat bennem miként játszódott le, és mennyi mindent kaptam tőle - bárkinek szívesen elmesélem, ha kérdi.
A képek pedig nem kiállításra készültek, ne is ilyen szemmel nézzétek.
De erőt meríteni ebből is lehet!
A 365 képet itt nézhetitek meg.
H. Á.
Egyre többet hallunk mindenféle terápiáról, lassan már nehéz kiigazodni a terápiák útvesztőjében.
Létezik lovas,- táncos,- mozgás,- művészet,- alkotás,- fény,- hang,- stb. féle, és még lehetne folytatni a sort - szinte végtelenségig.
Bár a terápia szó nekem még mindig egy kicsit negatívan cseng - mintha kezelendő betegekként szorulnánk erre rá - mára már ez a hivatalos szakzsargonja minden olyan fejlesztő foglalkozásnak, ahol nemcsak maga az átadott tudás mértéke és mennyisége az adott foglalkozás mércéje, hanem a foglalkozásokon egy saját út is kibontakozik, beindul(hat) egy önfejlesztési folyamat.
Néha elképesztően egyszerű technikákkal olyan utakat járnak be a résztvevők, mely során nem csak a pillanatnyi élmény és valami új megtapasztalása a lényeg, hanem valami, ami már régóta motoszkál bennünk - ám nem figyelünk oda (tudom, hogy sallang, hogy ebben a rohanó világban) magunkra.
Van, kinek nem okoz nehézséget beiratkozni egy foglalkozásra és gyarapodni általa, de vannak visszahúzódóbbak, kiknek szintén hasznos és felemelő lenne az életében egy, vagy egy-egy dolgot olyan önfeledten csinálni, amelyben ugyanúgy megfeledkezünk az időről, mint a gyermekek játék közben.
Aki inkább otthon dolgozná meg magát, annak szívesen adok ehhez is egy kis útravalót (bár szerintem ahány ember-annyi terápia:-)
Ez egy erőpróba volt, melyben magam előtt kellett felelnem, képes vagyok-e arra, amit fejembe vettem?
És sikerült egy éven át, minden nap festenem egy képet.
Az, hogy ez a folyamat bennem miként játszódott le, és mennyi mindent kaptam tőle - bárkinek szívesen elmesélem, ha kérdi.
A képek pedig nem kiállításra készültek, ne is ilyen szemmel nézzétek.
De erőt meríteni ebből is lehet!
A 365 képet itt nézhetitek meg.
H. Á.
